2010. március 13., szombat

Sandsnessætra hegyei

"Haza"jöttünk hétvégére. Tegnap szokás szerint pár órás szótár üzemmódba kapcsoltam és azóta is igyekszem előhívni az újabb norvég szóáradatot, amit Aril próbált a fejembe tömni. Nem vagyok 100%-os... Szerencsére újságból hangosan felolvasnom még nem kellett. Még. De úgy érzem az elől sem lesz menekvés. Ha szeretném, ha nem, meg fogok tanulni norvégul. Persze szeretnék, csak nem ilyen sebességgel. Mert ennek az lesz a következménye, hogy liszt helyett tejet teszek majd a süteménybe. Nem szeretem a híg sütiket.
Ma viszont el kellett jutnom odáig, hogy nem segítem ki magam angolul. Jorunnel mentünk sítúrára, ide a közeli hegyekbe. 8 km csak felfelé. Egy ideig élveztem, aztán a wax a lécem talpán úgy gondolta, hogy nem tart velem tovább és sitty-sutty eltűnt. Küzdöttem még pár métert felfelé, aztán szépen visszacsúsztam 60 métert. Engem nem vattából csináltak, kemény vagyok, felmegyek! Pár száz méter után egy kereszteződésben elegem lett a csúszómászó élvezetekből, lecsatoltam és elővettem a szuper fegyvert: ezüst-piros wax. Mivel épp kezdett olvadni, a hőmérsékletet kb. 1-2 fok körülire saccoltam, az ezüst-piros tökéletes lesz.


Ezután jött a pofára esés, majdnem szó szerint, ugyanis a wax olyan profin fogta a lécet, hogy egy centimétert nem tudtam megmozdítani. Trappoltunk tovább felfelé, mint két jóllakott barnamedve. Végül csak felértünk a csúcsra, innen már csak lefelé, gondoltam én. Egy ideig lefelé, aztán felfelé, aztán lefelé, megint felfelé és le... Hullámvasútért nem kell vidámparkba menni. Az izzadság a hátamról a bokámig vándorolt. Végre megálltunk egy kis energia-szünetre, napsütés!!! Házi rozskenyér barna sajttal, gyömbéres tea. A tökéletes menü, 8 km hegynek fel és 5 km hullámvasút után be is habzsoltam mindent és mosolyogtam, mint egy kis óvodás.


Merre tovább? Természetesen ismét fel, de ez volt az utolsó emelkedő. Az izzadság mennyiségét egy ökölvívó is megirigyelhetné, pedig nekik aztán csúszós a pofájuk... Kellemes hűvös érzés járta át egész testemet a hátralevő 3 km-es lejtőn, süvítettem volna, mint a szél, ha a lécemhez ragaszkodó wax nem tart vissza. Egy 80 éves veterán leelőzött volna, nemhogy az a csapat visongó kisgyerek, aki majd' lesodort a szakadékba. Ezek után nem meglepetés, hogy hazaérve egy jóleső zuhanyozás után Csipkerózsika álmába zuhantam...

1 megjegyzés:

lemongrass írta...

szia Csilla!méghogy nem szereted a híg sütiket!hahahahha...és a palacsinta az micsoda??mikor sütöttél utoljára? de látom a havon kitartó vagy mint a szánhúzó kutyák:)) a csipkerózska álom csak a mélységet akarja érzékeltetni, remélem!de ha mégsem,akkor MAGNUS ébreszd fel,légy oly kedves!!!küldök bozótvágót, ha gondolod!:)100 év kicsit soknak tűnik,különösen,hogy már 50 eltelt!